Cserhalmi Luca megnyitó beszéde
megnyitóbeszéd, 2026. 05. 06.
Az emberiség a levegőbe vágyott, miközben mindigis benne volt, első lélegzetvételével az utolsóig és utána is. A levegőt nem a magasságban, a vertikalitás mentén elmozdulva, hanem horizontálisan is kereshettük volna: minden irányban összeköt és magába foglal minden élőt és élettelent. A láthatatlan közeg, amit csak akkor érzékelünk, ha interakcióba kerül valamivel. És mégis arra hívunk most titeket, hogy nézzünk bele együtt a szélbe. Abba a szélbe, ami időn és téren átívelően, szeszélyesen áramlik át a glóbuszon.
A Pneuma Cosmic a légáramlás jelenségével foglalkozik. A légtömeg kozmikus léptékű vándorlásával, amely a mikro- és a makrokozmoszban egyaránt jelen van. Az állandó közeggel, ami láthatatlanul mozgatja, vitalizálja a világot. Folyamatos cserélődése és áramlása nem nyughatatlanság, hanem kommunikáció és kapcsolódás. A környezettel összekapcsoló állandó és aktív viszonyrendszerbe ágyazottságunk példája. Túl azon, ami látható, mérhető vagy kézzel fogható.
A levegőnek története van. Képzeljük el, hogy veszünk egy mély lélegzetet és azáltal, hogy kileheljük, tovább írjuk a történetét. Koronczi Endre a szél fenoménjét több megjelenési formájában vizsgálja. Számára a szellő, a légáramlat, a lehelet és a szellőztetőrendszerekben mesterségesen áramoltatott lég ugyanannak a jelenségnek más és más megmutatkozási formája. Az egymásba áramló, vég és kezdet nélküli folyamatok láthatatlan dinamizmusa.
A Pneuma Cosmicot leginkább kozmikus lélegzetként lehetne lefordítani, a légáramlást és a szelet bolygóméretű leheletként megjelenítő vízióként. Az ókori görög kifejezés ’pneuma’ ugyanakkor egyszerre vonatkozik a szélre, a lélegzetre és a lélekre is, a levegő mozgását a láthatatlan, racionálisan nehezen megközelíthető dolgokkal, a lélek működésével, immanenciájával kötve össze.
Ide kapcsolható mindaz, amit nem tudunk, vagy nem akarunk a tudományos eszköztárral megközelíteni, ezért az alternatív ismeretalkotás és tudásformák, az intuíció, az asszociálás, egy megfoghatatlan sejtés felé fordulunk. A levegőt nem tudjuk megragadni, ahogy azt sem lehet megmondani, hogy a légáramlás hol kezdődik és hol ér végét.
A Pneuma Cosmic kiállítás nem ad válaszokat, hanem egy intuitív megközelítési módot tár a látogatók elé. Koronczi Endre közel két évtizede dolgozik a szél és a légáramlás jelenségének feltérképezésével. Ploubuter Park című projektje adja a keretét folyamatosan vándorló művészeti kutatásának, ami kísérletei terepét adja világszerte. Kivonul a tájba, a sárba, hogy aztán visszatérve művein keresztül mondja el, amit tapasztalt, megsejtett vagy felismert.
A Pneuma Cosmic kiállításra készülve egy évig zarándokolt, hogy megkeresse a legfontosabb sóhajt. Bármilyen abszurd is volt a cél, ő őszintén hitt benne, hogy a gyaloglás segíteni fog a lelassításban, a megértésben és a kontempláció folyamatában. Ezt a szemléletmódot szeretnénk átadni a kiállításon, rávilágítva a környezetünk intuitív megélésének komplexitására.
A kiállítás útvonala egy fiktív kutatás állomásait rajzolja ki, a konkréttól egyre inkább az elvont megjelenítési formák felé haladva, mindvégig kérdéssé téve azt, hogy mit látunk és mi az, ami rejtve marad. A racionális, természettudományos szemléletmód helyett Koronczi Endre a légmozgás jelenségét annak áramló, alakuló és elvont, metaforikus vonatkozásában ragadja meg, párhuzamot rajzolva az immateriális világ, a gondolatok és a levegő mozgása, anyagtalansága, éltető volta között.
És mi is a szél, ha nem a kötöttségektől mentes mozgás metaforája? Az egyenlőségé, a lehetőségeké, azé, ami még csak formálódik, a kísérletezésé és a keresésé. A soha be nem fejezhető folyamatoké és a nyitottságé. A szabadságé és a változásé.
Szeretnénk köszöntet mondani Balogh Máté zeneszerzőnek az akusztikus elemért, ami összeköti és betölti a kiállítás tereit, a garfikusunknak, Visnyai Zoltánnak a kreativitásáért, a Ludwig Múzeum biennálés, műszaki és kommunikációs stábjának, továbbá Kellermayer Rozinának, Medvigy Éduának és Rékai Márknak, akik művészettörténész hallgatókként vettek részt a projektben, a katalógus szerzőinek, Juraj Carnynak, Nagy Edinának és Németh Ilonának, a támogatóinknak, a KÉSZ Csoportnak és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemnek, valamint a Godot Kortárs Művészeti Intézetnek azért, hogy az előzménykiállítás létrejöhetett, és mindenkinek, aki segített minket a projekt megvalósítása során. Köszönjük továbbá a készülési folyamat során szervezett Pneuma Cosmic kirándulásainkon és szabadtéri szélkísérleteinken résztvevők nyitottságát. A projekt nem zárul le, viszont most egy újabb állomását nyitjuk meg előttetek.
Nagyon köszönjuk Lucának a remek beszédet!
A nyitóképet én készítettem a beszéd elhangzása közben, az alábbi videó pedig a nézők szemszögéből rögzítette az eseményeket.