Az előzmény utózmánya

ugyan annál az asztalnál

Amikor még csak nagy lelkesedéssel készültünk a Biennáléra – nevezzük ezt az időszakot az életünk legboldogabb időszakának –, elhatároztuk, hogy módszeresen megkeressük minden olyan ismerősünket, akiknek már valamilyen közvetlen köze volt a Biennáléhoz. És arra kérjük őket, hogy egy (egy darab) jótanáccsal lássanak el minket.

Zsoltnak is volt egy mondata, emlékszem is rá, de a találkozó, abban a rendes formában, mint ahogy terveztük nem jött össze. Ennek sok oka volt, de mind a ketten úgy gondoltuk, hogy ezt be kell pótolni, még akkor is, ha most már egészen másról fogunk beszélni.

Sőt a rendes találkozás (amikor majd palacsinta is lesz) még várat magára, de biztos, hogy meg fogjuk ejteni.

Zsolt kapott katalógust, és a szokásos sor is belekerült az első sárga oldalra. Kék tintával.