alkalma egy forró csokoládé mellett
Amennyire fontos volt ez a találkozás (már csak azért is, mert hihetetlenül vártam), annyira rettenetes képek születtek róla. De képet mindenképpen szeretnék mutatni (illetve megőrizni), úgyhogy ezeket vagyok kénytelen megosztani.
Luca, Zoli (a kedvenc papucsomban) és Márk…
Illetve egy nagyon különös fantom jelent meg a képek szerkesztése közben a jobb alsó sarokban. Nem tudjuk ki ő, nem hasonlít senkire, és azt sem tudjuk, hogy milyen okból és céllal jelent meg a képen. Sőt, szándékosan ne keressük az összefüggéseket, mert egészen biztos, hogy hamis következtetésre jutnánk.
Palacsinta ugyan nem volt, de akár lehetett is volna. Forró csoki (rumaromával) volt helyette, tejszínhabbal vastagon díszítve.
A találkozás legfontosabb célja az volt, hogy Zolinak odaadjam egy wichesteren a katalógushoz összeválogatott képanyagot.
Hatalmas fájlok, hatalmas munka árán összeválogatva.
A teljes anyag több mint 200 GB, amit értelemszerűen esély sem volt online átküldeni. Persze nem „csak” azért találkoztunk élőben, hogy a winchestert Zoli kezébe nyomhassam…