Második felvonás
Németh Ilona (balra) és Koronczi Endre (jobbra) beszélget a konyhaasztalnál
A beszélgetés egyértelmű és nem titkolt célja, hogy megszülessen az a szöveg, mely a tanulmányok mellett, azokat kiegészítendő módon, bekerülhessen a Pneuma Cosmic katalógusba.
Nem is gondolná az ember, hogy beszélgetni mennyire nem egyszerű. Nehéz!
Pontosabban lehet azt úgy csinálni, hogy élvezze az ember, élvezzék (legalább) a résztvevők – a m.ikOn interjúkból több mint 50 készült, és mindegyiknek külön nagyon örülök, hogy elkészült –, de ha egy egészen konkrét célja van a beszélgetésnek, és egészen konkrét dolgokat kellene kimondani, vagy megbeszélni, de úgy, hogy az egy természetes és jól fogyasztható lendületes beszélgetés formájában hangozzék el… szóval ennyire céltudatosan beszélgetni már nem ennyire egyszerű.
Most volt egy konkrét mestertervem, hogy legalább a kiindulópontja legyen meg a beszélgetésnek, mert ha van egy fix pont, amiről indulunk, és nagyjából megvannak az irányok, akkor… persze egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez segített, de az biztos, hogy ez a beszélgetés sokkal összeszedettebb és élvezhetőbb lett, mint az előző.
Az előző változatnak pont a tördékessége tetszett nagyon, mert azt gondoltam, pont attól érdekes, hogy nincsenek átkötések, nem untatjuk az olvasót a folyamatosságra való törekvéssel, most viszont az gondolom, hogy a beszélgetés fő erénye az, hogy van egy íve a gondolatoknak és egy konkrét pontról megszakítások nélkül jutunk el a végpontig, ami szintén egy egészen konkrét kijelentés lett. (Ennek következtében ezt a szöveget nem is nagyon lehet majd húzni. Szerkeszteni lehet és kell is, de egész szövegegységeket szerintem lenne értelme kivenni, mert akkor ez az ív vészesen megszakadhat.)
Szóval nem csak beszélgetni nehéz, de egyértelmű véleményt formálni sem. Egy ilyen egyszerű témában sem, mint egy szöveg meítélése.