AZKUNA ZENTORA ALHÓNDIGA BILBAO
Egyáltalán nem gyűjtöm az inspirációkat. Sőt.
Tulajdonképpen a BASIC projekt egyik (már akkor nagyon fontossá vált) tételmondata óta szándékosan kerülöm, hogy külső forrásokra hivatkozzak, vagy olyan referenciákhoz kössek gondolatokat és/vagy ötleteket, melyek nem az adott projekt legmélyéről, vagy nem nagyon személyes saját élményből származnak. Persze nem kell ennek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, az egyetemen én is az ellenkezőjét tanítom ennek, mert körülnézni, inspirálódni, tájékozódni nagyon fontos (vagy nagyon fontos a diákoknak azt mondani, hogy ez nagyon fontos), már csak azért is, hogy ne olyan dolog jusson eszünkbe, ami már sok embernek eszébe jutott korábban (és sokkal jobb körülmények között sikerült megvalósítaniuk).
Amit most szeretnék mutatni, az sem inspiráció volt, hanem sokkal inkább valamilyen „ráismerés” – bár később lehet, hogy fogok ennél egy sokkal kifejezést találni erre.
Tavaly nyáron a Pireneusokban és észak Spanyolországban jártunk, és ha baszkföldön vagyunk, akkor természetesen kihagyhatatlan célpont Bilbao. Egyszer korábban már átsuhantunk rajta autóval, de a város akkor teljesen kimaradt, és kimaradt a Guggenheim Múzeum is, ami pedig kihagyhatatlan még akkor is, ha egyébként nem kerülne Bilbao környékére a túrista.
Már csak a látvány, már csak a városkép szempontjából is hihetetlen élmény ez az épület.
És nagyon jó, hogy az épület szót írtam le, mert hiába minden nagy várakozás, a múzeum tavaly júliusi kínálata olyannyira nem volt kecsegtető, hogy végül jobbnak láttuk megspórolni a belépő árát, mint két számunkra teljesen érdektelen kiállítást megnézni. Megnéztük az épületet, és mindazt amit élőben lehetett a jegyellenőrzött részeken kívül, lefotóztunk mindent, kitűnően éreztük magunkat, aztán kerestünk más kiállításokat a városban.
Két remek helyszínt és két remek kiállítást találtunk, melyek nemcsak ingyen megtekinthetők voltak, hanem számomra még témába is vágtak. A kettő közül az egyik az AZKUNA ZENTROA alagsorában volt látható az ismerősen hangzó KLIMA címmel.
Jennifer Allora & Guillermo Calzadilla
Képek a kiállításról (saját felvételek)
Az Allora és Calzadilla kiállítás mind szerkezetében, mind témájában mintának tekinthető, de tényleg nagyon érdekes, hogy erre én is csak később jöttem rá. Amikor a kiállítást láttuk még szó sem volt pályázatról, a „Kérem, sóhajtson…” viszont már megnyílt (sőt, ha jól emlékszem már be is zárt, csak nem bontottuk még le), szóval a legőszintébben érdek nélkül néztük a kiállítást, és hagytuk, hogy hasson ránk, és hagytuk, hogy lelkesedjünk érte.
És később, amikor a pályázat kapcsán azon gondolkodtam, hogy a GODOT terében lévő nagy kiállításból, hogyan tudunk egy kisebbet vágni, hogy milyen szerkezetet tudunk adni egy jóval kisebb térben ugyanannak az anyagnak, mik azok az installációk, vagy mik azok az alprojektek, melyek egymás mellé téve valahogy ugyanúgy tudnak együttműködni mint a nagy kiállítás kilenc egymás bűzött tere, akkor villant be az élmény, mint amikor sokáig csak a nyelvünk hegyén van egy mondat, de pont azért nem tudjuk kimondani, mert annyira nyilvánvaló, akkor vált számomra is nyilvánvalóvá, hogy a bilbaói kiállítás szerkezete, a művek viszonya a rednezett térben, és a hatások is valamilyen nagyon hasonló módon lettek felépítve, mint amiről én gondolkodok.
A kiállítást nem írom, linkelem az anyag eredeti honlapját:
https://www.azkunazentroa.eus/en/activity/allora-calzadilla-klima/