Fordított munkamenet

Eredetileg is az volt az elképzelés, hogy kétféle munkamódszerrel fognak készülni a kísérletek. Ráaudásul most nem sorozatnak kell készülnie, hanem „egy jó” rajznak kell születnie. Szóval ez most a második munkamódszer.
A korábbi rajzoknál első fázisban elkészült egy rajz a homlokzatról és arra került következő rétegként a szélrajz, nyilván akarva akaratlanul is bofolyásolva a már meglévő rajzi réteg által. Nem mondom, hogy ez rossz módszer volt, sőt akkor azt gondoltam, hogy a szélrajz sokkal szabadabban alakítható, ezért érthető módon annak kell alkalmazkodnia a már meglévő elemekhez.
De most kipróbálom az ellenkezőjét, amikor a szélrajz az első réteg.
Egyszerűen azt tapasztaltam, hogy míg korábban pont az volt a cél a szélrajzok készítésénél, hogy minél szabadabban, minél organikusabban készüljenek, minél meglepőbb1 és érdekesebb dolgok történjenek a lapon, most ez a szabadság nagy mértékben korlátozódott a homlokzatrajz által. Persze nagyon hasznos minden interakció a rajzi rétegek között, és vannak területek, ahol ezekből kifjezetten érdekes megoldások alakultak ki ebből, mégis éreztem valami nyugtalanítót annak következtében, hogy a szélrajzok nem lesznek teljes értékű szélrajzok, mert be vannak szorulva a keretek közé.
Persze a szél akkor is szél, ha az épületek között kell áramlania, és ez ugyanúgy egy orlátozott áramlás, mint ahogy a szélrajzokon is a homlokzatrajz különböző részeit kerülgetik a szélrajz vonalai.
De mégis nagyon zavarba ejtő az a könnyen felismerhető kényszer, hogy a már meglővő rajzi réteg jobban sikerült vagy látványosabb részleteit szeretné önkéntelenül is megőrizni az ember, a szabad áramlást nagyon durván befolyásolja amikor tudattalanul is elkezdik a vonalak kikerülni ezeket a részeket.
Aztán amikor tudatosítom ezt a folyamatot, és csakazértis hagyom szétverődni a látványos részeket, akkor meg egyszerűen tönkreteszem a rajzot. Mégiscsak elkezdem sajnálni a korábban már késznek hitt elemeket, és olyan dilemmákat eredményez ez a konfliktus, ami nem segíti a szélrajz felszbadultságának kiteljesítését.
Ennél a lapnál meg fogom próbálni az ellenekzőjét, és teszek egy kísérletet arra, hogy megpróbálom a homlokzat-réteget illeszteni és alakítani a szélrajz már meglévő részeihez. Ez abból a szempontból is érdekes lehet, hogy ha a homlokzatraz kialakításánál már eleve tördeékesen kell gondolkodnom, akkor lehet hogy kevésébé lesz mechanikus az ábrázolásmódja.
Minden ki fog derülni, amint ismét hozzájutok a rajzoláshoz…2
- Ezt a szót Csibe használta akkor, amikor valami olyasmit szeretett volna finoman közölni, hogy nem elég izgalmasak a szelek a rajzokon ↩︎
- Az most már teljesen egyértelmű illúzió volt amikor azt gondoltam, hogy a nyár végén elvonulok egy hétre és megrajzolom a rajzokat egy erősen rákoncentrált pár napban. Kiderült, hogy ez egy sokkal összetetettebb folyamat, már biztosan látom, hogy ez ment volna egy lendületre. Most is iszonyat sokat agyalok egy-egy rajz között, és mivel nem látom még a folyamat végét úgy érzem, hogy még márciusban a rajzokkal leszek elfoglalva. ↩︎
