A 11-es vágány mellett
Szlovákiáról kinek ne jutna eszébe elsők között a Kofola.
Ha Szlovákiából ismerősünk érkezik, azonnal eszünkbe jut, hogy megkérjük hozzon egy Kofolát.
Jurájjal viszont még nem voltunk olyan viszonyban, hogy ennek reális esélye lehetett volna, de ettől függetlenül Csibével pont erről beszéltünk reggel, hogy milyen jó lenne még gyorsan írni neki, hogy hozzon egy Kofolát. Ha autóval jönne, akkor inkább egy zsugorral kellene hoznia.
De Juráj nem autóval jött, és egyébként sem mertünk akkor még semmit üzengetni…
Juráj alig hogy lelépett a Pozsonyból érkező vonatról, még a 11-es vágány mellett állva benyúlt a táskájába, és előhúzott egy kis üveg Kofolát. Így kerek a világ, ennél jobb kezdés nem is lehetett volna egy új barátsághoz.
Matrica
Nem gyűjtöm a matricákat, és azon kívül, hogy iszonyat jó felragasztani egyet valahova, különleges érzelmek sem fűznek a matricákhaoz. De ha mégis landolnal nálam kedvesebb darabok, akkor azokat általában felragasztom a WC-n ajtajának belső oldalára. Nem gyűjtemény ez, mert ahhoz nagyon kevés van felragasztva, csak egyszerűen egy színes felület, mely a lakásnak egy olyan pontján van, ahol szíves elkalandozik az ember tekintete ezeken a minigrafikákon.
Az első pár kávé után Jurájnak is be kellett mennie a lakásunk legkisebb helyiségébe, ahonnan fülig érő szájjal jött ki, nagyon tetszett neki, hogy az egyébként nem túl bő merítésben van két matrica is, mely az ő pozsonyi Kunsthalle igazhgatói időszakából származik.
