a zarándoklaton.
Száraz hideg, de kellemes idő. És szerencsés (nagyon szerencsés) egybeesés, hogy éppen a legjobb helyen jártunk, amikor zordra fordult az idő. Július óta vártam, hogy ne csak szép színes napfényben készült werkfotók szülessenek a zarándoklatról.
El sem árulom pontosan hol jártam, mert a képeken úgy néz ki, mintha az északi tenger csontig hatoló párájában sétálnék valahol a sarkkör magasságában.
Szép, lágy, szórt fények. Itt nem kellett arra figyelni, hogy a nap felé néz-e a kamera, illetve hogy merre vetül az árnyékom séta közben. Sokkal inkább attól kellett tartani, hogy ne essek fenékre az üvegtárggyal a hátamon.
Ez egy olyan, vagy nagyon hasonló helyszín, mint ahol már korábban is jártam, csak egy nagyon más hangulatú évszakban.
A hó nem maradt meg egy napnál hosszabb időre, de ez még csak az első próbálkozása volt a télnek, még csak november van. Nem tudom, hogy lesznek-e komolyabb hidegek, de nagy boldogság, hogy már vannak havas felvételek.