Fekete erdő
Engem rettenetesen zavart, hogy Velencében nem sikerült egy olyan pillanatot találni, mikor az elégedettségünknek és fellélegzésünknek tudunk hangot adni. A kiállítás megnyílt, és ennek nagyon örülünk.
Így az első erre alkalmas találkozóra rendeltem egy közepes méretű, de igen egészségesnek tűnő fekete erdő tortát.
Melyet a Biennálé Iroda szobájában felszeleteltünk és és megettünk.
Pontosabban négy szeletet ettünk meg, Géza, Anna, Luca és én, a többit pedig megkértem, hogy tegyék el a fiúknak. Mert az igazi azért az lett volna, ha ők is ott vannak a tortázáson.
A torta mögött látható P és C betűk jelenlétét gondolom nem kell magyarázni.
És oly nagy öröm látni, hogy a szatyor is használatban van.