és annak bemutatása, hogyan fog a falra
Született egy döntés arról, hogy a kiállítótérbe kerülő műtárgyleírások nyomtatott változatai helyett kézzel fogom felírni a falra a szövegeket.
Így, ahogy a fenti képeken látszik.
És ahogy magáról a műveletről egy prezentációt is tartottam a Ludwig alagsorának egyik kiválasztott falfelületén.
Illetve ha már kézzel írunk (ami ellen semmi kifogásom nem volt), az volt a javaslatom, hogy tegyük ezt pontosan úgy, ahogy a katalógusban és a leporellón is megjelenik –> ezüst színnel. A MOLOTOV filctollaknak van egy egy ezüst/arany sorozata, ami szerencsére csak pont annyira fémes színű, hogy ha kell, akkor bizonyos szögben, bizonyos fényviszonyok között ezüstnek tűnik, de nem csillogós, és nem „kínai”1, úgyhogy első pillantásra inkább csak szürkének látszik, és kifejezetten kellemes szürkének.
Ezt kellett prezentálnom a Ludwig folyosóján.
Hogy ez valójában egy szürkének látszó felület, melyen bizonyos szögben egy kicsit megmozdul a fény. Van a MOLOTOVnak egészen fémes, sokkal csillogóbb felületű sorozata is, de nekünk ez a szerényebb változat most tökéletesen megfelel.
Nem ment át elsőre az elképzelésem, ezért került sor a prezentációra is, de az eredmény szerintem meggyőző lett.
Persze az írást kell még gyakorolni.
És ha a fehér falon már jól megy, akkor be kellett mutatnom, hogy egy fekete felületen ugyanolyan jól lehet írni a szürke/ezüst filccel. Sőt. A fekete felületen talán még jobban olvasható is, és karakteresebb is a kontraszt.
Ezek pedig már az installálás gondosan kiválasztott kellékei a műhelyből.
Alább pedig Boborján látható, a megbeszélések elengedhetetlen résztvevője.
- Voltak ezzel kapcsolatban korábban rossz tapasztalataink. ↩︎