Rögtönzött keresztmetszet
Végigfotóztam az Arsenaleban (és egy pár kép bekerült a Giardiniból is) azokat a tárgyakt, melyek azzal a céllal kerültek a művek mellé, hogy a látogatók rájuk ülhessenek. Ülőalkalmatosságoknak hívjuk őket, bár látszik, hogy néhol egészen kommersz tárgyakról van szó, néhol pedig az installációhoz szépen igazodó, egyedileg megtervezett tárgyakról, melyek már távolról sem nevezhetők széknek.
Azért nagyon érdekes most ez a téma, mert mi is azon gondolkodunk, hogy milyen tárgyak kerülhetnének be a térbe úgy, hogy ne zavarjanak bele az installációkba, ne keltsenek rendetlen hatást, és mégis lehetőséget biztosítsunk egy pár embernek a megpihenésre. Mert tudjuk, hogy abban a pavilonban töltenek több időt a látogatók, ahol le lehet ülni. És tudjuk, hogy az a pavilon tetszik jobban a megfáradt látogatóknak, ahol el tudnak időzni (és akár még a szendvicsüket is meg tudják enni viszonylag nyugodt körülmények között). Ebben a versenyben szeretnénk minél jobb helyezést elérni.
Ha légkondicionálás is lenne, akkor még jobb helyzetben lennénk, de az nincs.