Lehet, hogy patetikus vagyok.
Lehet, hogy nem is baj, pedig ezt a kifejezést a legritkább esetben használjuk pozitív értelemben. Mindjárt idemásolom a szó hivatalos definícióját, és még az is lehet, hogy találok majd benne valami vonzót is.
patetikus
patetikus [ë] melléknév -an, -abb (régies írva: patheticus, pathetikus is) (irodalomtudomány, művészettörténet, választékos)
Olyan <művészi, irodalmi alkotás, emberi megnyilvánulás> amelyben pátosz nyilvánul meg, fejeződik ki; (érzelmi) hevével megragadó, szenvedélyes (hangú); lendületes, szárnyaló, ünnepélyesen emelkedett.
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/p-44572/patetikus-45251/
pátosz
pátosz főnév -t, -a, (régies) pathosz, páthosz (régies írva: pathos is) (csak egyes számban) 1. (irodalomtudomány, művészettörténet, választékos) Szavakban, magatartásban, főként beszédben, szónoklatban, művészi alkotásban, fokozott érzelmi hév, szenvedély(es lendület), szárnyaló, emelkedett ünnepélyesség. a. (irodalomtudomány) Az ilyen érzelmi tartalmat tükröző v. ennek éreztetésére alkalmas nyelvi, stílusbeli alakzat, előadásbeli, művészi kifejező eszköz. b. (választékos, rosszalló) Álpátosz, fellengősség, dagály. 2. (főként birtokos viszonyban) (átvitt értelemben, választékos) Vmely emberi tettnek, cselekvésnek, alkotásnak, szándéknak nagyszerűsége, emelkedett, fenséges volta, szenvedélyes lendülete.
Szóösszetétel(ek): 1. pátoszmentes; 2. álpátosz.
pátoszos; pátoszú.
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/p-44572/patosz-452BF/
De lehet, hogy mégsem vagyok patetikus, egy kicsit kell még hozzá öregednem…
…egyszerűen csak szeretem aláhúzni a dolgokat. Egy-egy sort, amelyik sokkal jobban mutat aláhúzva, vagy sokkal hangosabb sora tud lenni egy összetetett mondatnak, mint a többi.
Vagy ha egy kicsit képszerűbb szeretnék lenni, akkor írhatnám a kiemelő filcet is, amit tényleg szeretek használni.
De mindezt csak azért írom, mert elő akarom vezetni a hétvégére kitalált nagy tervet, ami – ahogy egy kicsit próbálom két lépés távolságból megpillantani – nincs híján a terhelt tartalmaknak.
Ehhez a poszthoz nem lesz kép.
Most vasárnap lesz a születésnapom. És ünnepelni (a szó hagyományos értelmében) ugyan nagyon nem szeretek, de ezen a napon mégicsak valamit olyat illene csinálni, amit nem mindennap szoktam. Illetve valamilyen tekintetben kiemeli ezt a napot a sok-sok hasonló nap láncolatából. És olyan módon emelkedik ki ez a nap, mintha igyekezne valamit előre vetíteni a következő évre (…a következő születésnapig tartó időszakra.)
Tavaly ezen a napon szerveztük a Kérem, sóhajtson… kiállításban a Szélcsend-napot, ami rengeteg fáradsággal járt, és – emlékszem az érzésre – emiatt egyáltalán nem tűnt ünnepinek a hangulatom, de összességében mégiscsak nagyon fontosra sikerült. Főleg akkor, ha el tudom magammal hitetni, hogy valamit megpróbált előre vetíteni a következő évre – (…a következő szülinapig tartó időszakra).
Most is szerettem volna valami közösségi eseményt szervezni, mely a Pneuma Cosmic folyamatában is fontossá teszi a napot, de ebből sajnos kifutotunk. Lesz majd ilyen, de nem sikerült a Szélcsend-nap évfordulójára időzíteni.
Így nekem kell megoldani a feladatot: hogy kellően patetikussá válhasson ez a nap, és ha nem is sok ember bevonásával, de mégiscsak kapcsolódjon a Pneuma Cosmic eseményekhez.
A nagy terv a következő
Vasárnap reggel korábban kelek, mint a nap.Pirkadatra ki kell érnem a Belsőszusz tóhoz. Gondosan előkészíteni a pillanatot, alaposan dokumentálni az eseményeket… és a napfelkelével egy időben megkezdeni a zarándoklatot.
Felveszem a hátihorozót, és elindulok megkeresni a világ legfontosabb sóhaját!
és itt az eredmény:
https://blog.pneumacosmic.hu/az-elso-lepesek/