Séta a Nagy-Szénásra az első pneuma cosmic kísérő rendezvény alkalmával
Még pont egy év van a 61. Velencei Biennálé megnyitójáig. Ez hosszú időnek is tűnhet, de valójában nagyon rövid. Úgy fog elillanni, hogy észre sem vesszük. Ahogy elillant az előző két hónap is, ami a pályázat eredményének kihirdetése óta eltelt.
Azt hiszem az elmúlt egy évben az időről gondolkodtam a legtöbbet, de ez most nem ide tartozik.
A kísérő rendezvényekkel a rákészülési időszakot szeretnénk minél több tartalommal megtölteni. Hogy ez az egy év – melyről most azt gondoljuk, hogy életünk egyik legfontosabb éve lesz – ne csak nekünk legyen emlékezetes, hanem minél több érdeklődőt be tudjunk vonni a sztoriba.
Sok szempontból próbának tekintettük ennek az első alkalomnak a megszervezését. Nem tudtuk, hogy hány embert fog egy ilyen program érdekelni, hogy nekünk mennyire lesz komfortos érzés egy ilyen délelőttöt megszervezni, illetve milyen érzésekkel leszünk majd közben és utána.
Nincs behatárolható műfaja egy sétának. Nehéz volt nekünk is pontosan megfogalmazni, hogy mit szeretnénk, vagy egyáltalán el kell-e dönteni előre a nap programját vagy sokkal jobb ha a véletlenre vagy a résztvevőkre bízzuk, hogy mire mennyi időt szeretnének szánni.
Csibével egy korábbi hétvégén lesétáltuk az útvonalat, hogy lássuk mennyire fárasztó, mennyi időt vesz igénybe, mennyi látványosság van útközben. És közben a Természetjáró alkalmazással próbáltuk rögzíteni az útvonalat, hogy az eseménynél meg tudjuk osztani az érdeklődőkkel.
Az esemény az ikOn-on: https://ikon.hu/cal/21359
A Természetjáró alig több mint egy órásnak ígérte a sétát, ami nekünk persze majdnem egy teljes napot kitett – nézegetéssel, fotózással, sztrapacskázással együtt. Luca aggódott is emiatt, hogy vajon nem lesz-e kevés a program, meg tudjuk-e tölteni az egész napot eseménnyel, ha csak egy óra alatt végigfutunk a távon és nem lesz benne semmi érdekes.
De az időt nem nehéz eltölteni ha van nálunk fólia.
Az eseményt úgy hirdettük meg, hogy 18 óráig fog tartani, mi hat óra előtt két perccel érkeztünk haza.
Néma séta
Luca tartott egy bevezető, hogy a séta első fél órájában, amíg felérünk a dombtetőre, mire figyeljünk, hogyan próbáljuk az érzékelésünket irányítani és hogy mitől lesz ez a szakasz egy picit más, mintha csak egyszerűen kirándulnánk.
Az volt a feladatunk, hogy próbáljunk meg teljesen csendben sétálni, csak a saját légzésünkre és a körülöttünk lévő növényzet apró kis rezzenéseire figyelni.
És hogy egyáltalán ne kommunikáljunk a melletünk sétálókkal.
AdultusSpiritus
Látszólag teljes szélcsend volt, de a Nagy-Szénás tetején azért egy kicsit mindig lengedezik a szél (ezért is terveztük ide a sétát).
Beszélgetés
Luca még a közös zacskózás előtt mesélt egy kicsit az egybegyűlteknek.
Gyűjtőfüzet
Bepecsételtük a gyűjtőfüzetekbe az első alkalmon való részvételt tanusító bejegyzéseket.
Úgy tudom, hogy Lendeczki Kinga és Luca jó barátnők.
Az egyik képet Csibe, a másikat én készítettem róluk.
