Két ámokfutás között egy ballon készült el
Tulajdonképpen az volt a terv, hogy ezen a reggelen egyáltalán nem készülnek képek, mert az előző szombat képtermésével elégedettek voltunk, de egy párat azért mégis lőttem.
Egy darab ballon bírt ezen a reggelen elkészülni, úgyhgogy ennyi értelme volt az eszeveszett rohanásnak. Nem titkoltam, nem voltam elégedett. Most sem voltak sem kedvesek, sem készségesek, sem együttműködők… a nap legnagyobb eredménye az volt, hogy az árból alkudtam egy kicsit, pontosabban még alkudozás sem volt, hanem mondtam, hogy három ballonért mennyit vagyok hajlandó fizetni. Nem hagytam sok teret a vitatkozásra… de ezzel együtt sem voltam elégedett, mert ha tudom, hogy ezen a reggelen sem szánnak az én megrendelésemre egy töredékóránál többet, akkor lehet hogy inkább egy távoli időpont kivárását választottam volna. Bár valószínűleg akkor is ugyanez a koreogrfia valósul meg.
Az biztossá vált számomra, hogy itt, ebben a műhelyben, ezzel a csapattal ez a maximum, amire képesek vagyunk. Ha tovább erőltetem a lehetetlent, akkor csak a veszteségeket növeljük, az elképzelt eredményhez nem kerülünk közelebb.
Megállapodtunk, hogy a következő reggelen még készül egy újabb ballon, ezalkalommal Misi még egyszer megpróbálkozik azzal, hogy egy kicsit deformált alakzatot hozzanak létre, de szerintem már a megállapodás pillanatában tisztában voltam vele, hogy legjobb esetben is egy ugyanolyan fog születni, mint amilyenből már van három.
Mert volt kettő kihűlt ballon az asztalon, és volt egy hétfőn reggel fújt harmadik a hűtőkemencében. És minden bosszankodásom ellenére az volt az érzésem, hogy ez eredmény közel nem olyan rossz (bár nagyon más, mint amit szerettünk volna), mint amennyire el voltunk szombaton keseredve.