Egy szombati nap
Az első ballon fújása
A második ballon fújása
Úgy pörögtek az események, hogy tulajdonképpen magunkhoz sem tértünk, már végeztünk is.
Egy újabb ballon fújása
Szóval reggel 9-re kellett érkeznünk.
Szokás szerint jól rászámoltunk az útvonaltervezőre, úgyhogy az érkezéssel nem is volt hiba. És persze a munkához időben hozzá kell kezdeni, tisztességes munka mindig reggel végezhető, de azt hiszem egyikünk sem gondolta, hogy azért kell 9-kor kezdeni, mert 10-re már egy túristacsoport volt beütemezve, és nemcsak túlórázni nem volt lehetőség, hanem a háromnegyedkor már pakolni kellett, hogy a csoprtot 10-kor már úgy fogadják, mintha ott sem lettünk volna.
Nekem csak annyit mondott Marcell korábban, hogy igyekeznünk kell majd a fotózással, mert a fújás viszonylag gyorsan történik, mert az üveg nem hűlhet ki munka közben, úgyhogy a fotósnak ásznél kell majd lennie, hogy ne maradjon le semmiről. Ok, ezt tudomásul is vettük, de ez az indoklás mintha egészen mást jelentene, mint ami valójában történt, hogy a bevállalt következő csoport miatt már háromnegyed óra után nemkívánatos megrendelők vagyunk.
Kapkodva összecsomagoltunk. Értetlenkedve, keserű szájízzel, kicsit úgy érezve hogy dolgavégezetlenül távozunk…
…elindultunk. Megálltunk, beszélgettünk, pisiltünk, beszélgettünk, tanakodtunk, aztán viszonylag hamar rájöttünk, hogy nagyon nem jó döntés, ha most ebben a hangulatban megyünk haza. Egyáltalán nem éreztük úgy, hogy minden rendben ment volna, hogy mindent megtettünk a legjobb eredmény érdekében. A fújt ballonok egyáltalán nem hasonlítottak azokhoz a tervekhez, amiket vittünk. Sem méretben, sem formában, sem összetettségükban.
Döntöttünk.
Visszamentünk, megbeszéltünk egy újabb időpontot, amikor újabb kísérleteket teszünk arra, hogy a megfelelően torzított ballonok tudjanak megszületni.
Nem volt egyszerű az egyeztetés, mert erre a bizonyos szombati napra is majd’ másfél hónapot vártunk, úgyhogy azt nagyon nem szerettük volna elkezdeni, hogy egy újabb bizonytalan dátumra várva teljenek a napok/hetek/hónapok. Úgyhogy kompromisszumra volt szükség, mondtam hogy OK, beáldozom a hétfő reggeli pontosságomat az egyetemen, jövök kora reggel Parádsasvárra, aztán egy ámokfutást beiktatva a szerpentinen átszáguldok Egerbe, végülis csak a szomszéd hegyre kell átérnem, és csináljuk… mert ha nem csináljuk, csak a feszültség és az elégedetlenség nő bennünk.